Mindennapi Montessori

Hordozható matató fal, avagy mi lapul az ajtók mögött

 Egy újabb játék, ha valaki vásárláson törné a fejét. Az általunk nyitogatónak hívott játék a gyerekek nagy kedvence a csoportjainkban. Olyankor is ezekhez a struktúrájú játékokhoz szoktunk nyúlni, ha egyes manócskák korábban ébrednek az ebéd utáni pihenőből. Mivel azt tapasztaljuk, hogy nagyon hosszú időn keresztül köti le a gyerkőcök figyelmét. Kivitelezését tekintve megint csak egy fa játékról van szó. Nem árulok, zsákbamacskát azt hiszem, ha bevallom, a fa játékoknak nem tudok ellenállni, és mennyivel jobb már csak kézbe venni is, mint egy műanyag társát.

 A játékon elsőként 4 különböző izgalmasnak ígérkező formát látunk, találhatunk csomagtartót, kis kaput és varázsládát is. A nagy kérdés pedig, hogy milyen kincsek rejtőznek mögöttük, minden forma egy ajtó, és mennyire könnyű lenne csak úgy egyszerűen kinyitni és bekukkantani mögéjük. A felfedezésnek és a titkoknak mindig óriási ereje van minden játékfolyamatban. Itt ebből egész biztosan nem lesz hiány. Na de, hogyan is juthatunk el végül a hőn áhított kincsekig. Ahogy már mondtam is túl egyszerű lenne, ha csak maguktól nyílnának az ajtók. Minden ajtón elhelyeztek egy zárat. A másik bűvös játék elem. Akkor is, ha sima ajtózárról van szó, valamiért a gyerkőcök szerintem különös késztetést éreznek, hogy kinyissanak dolgokat legalábbis én így tapasztalom, nálunk azt hiszem fél éven keresztül dübörgött a „kulcsmánia” minden szuper izgalmas volt, amit lehetett kulcsozni, nyitni, zárni. Az elhagyott kulcsok okozta feszültségekről most jobb, ha szót se ejtek. Ezen a játékfelületen viszont kiélhetik a manók a nyitogatási vágyaikat.

 Különböző zártechnikákkal találkozhatnak. A sima egyszerű tolózárral, természetesen az örök kulcsos megoldással, de még számkódos zárral és igazi széf zárral is találkozhatnak. A siker pedig garantált.

Azon túl, hogy egy önmagában is nagyon izgalmas játékról beszélünk, ne feledkezzünk meg fejlesztő hatásairól sem, hiszen egy játék akkor éri el valódi célját, ami a minden esetben a tapasztalati úton való tanítás, ha ezt úgy éri el, hogy közben a gyerkőcöknek fel sem tűnik. Jelentem eléri. Nem is akárhogyan. Logikai képességeiket már az első pillanatban próbára is teszi, hiszen ahhoz, hogy a zárat kinyissuk, először bizony rá kell jönnünk a működésére. A kulcs és tolózár esetében ez nagyon egyszerűen és gyorsan sikerülni szokott, a másik két ajtó már kicsivel trükkösebb, könnyen lehet, hogy az első használatkor itt segítséget is kell majd nyújtanunk, hiszen e zárformákkal nem nagyon találkoznak a manók a hétköznapokban. Miután a megoldó kulcsok már megvannak, kicsit fejlesztjük finom motorikus képességeiket is, hiszen a zárak nyitásához nagyon sok apró mozgásformát kell bevetniük, forgatni kell, megfelelő irányba tolni, húzni, kipattintani, bepattintani. Ugye, ugye, nem is olyan kevés.

 És a végén, ha sikerül a folyamat a várva várt kincsekre bukkanunk, amiket nagyon hosszú időn keresztül tudnak a gyerekek csodálni és elemezgetni.

 Nyugodt szívvel ajánljuk a nyitogatót mindenkinek, hiszen egy összetett fejlesztő játékról van szó, ami hosszú időre képes lekötni a gyerkőcök figyelmét és nem válik unalmassá többszöri használatoknál sem. Ha azt látjuk, hogy gyerkőcünk zárfüggő, akkor pedig nincs más hátra, irány a barkácsbolt, apa biztos szívesen szerel fel megszámolhatatlan mennyiségű zárat egymás mellé. Vagyis azt hiszem. (a csavarbehúzóval, anya is minden probléma nélkül megoldja, mint nálunk)