Mindennapi Montessori

A héten az utolsó fejlesztési terület amivel kicsit foglalkozunk az anyanyelvi nevelés területe.

„A személyiség fejlődése során a gondolatcsere nagyon fontos.”

A bölcsődés, óvodás kor a gyermekkor egy nagyon érzékeny időszaka, amikor a gyermekeket elkezdi érdekelni az írás és az olvasás, és amikor szellemileg és fizikailag elég éretté válnak, elkezdenek betűket, számokat írni. Akiknél van a családban nagyobb gyerkőc az pontosan tudja, hogy ez az időszak tolódhat kicsit előre és határa fele is, hiszen mindig izgalmas és érdekes iskolásat játszani a nagy tesóval és ugyanilyen izgalmas játék megtanítani a kis tesót leírni a nevét vagy számolni.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy  a Montessori pedagógiát követve, nem írni és olvasni tanítjuk a gyerekeket ebben a korban, hanem a lehetőségeket teremtjük meg a tevékenységekhez.

Ez a gyermeki időszak az érzékeny periódus időszaka, ahol a gyermekek szívesen és sokat mesélnek és az írás és olvasás is érdekli őket. A felnőttek feladata, a lehetőség megteremtése arra, hogy beszélhessenek, kifejezhessék önmagukat, hogy erre milyen eszközrendszert használnak nagyon sokban befolyásolja majd  a későbbiekben a gyerkőcök tanuláshoz való hozzáállását is. Az én személyes véleményem, hogy egy bölcsis, ovis korú kis manó egyáltalán nem lesz attól több vagy jobb, hogy tud írni vagy felismer betűket. Ebben a korban játszani kell. Ha azonban érdeklődést mutatnak ezen területek felé a megfelelő eszközökkel játékos módon nagy segítségükre lehetünk. Még egyszer kiemelném azonban hogy nem célunk és nem feladatunk ebben a korban az sem az írás sem az olvasás tanítása.

A pedagógusnak ezen a területen némiképp aktívabb a feladata, pont ebből a kettősségből adódóan, mint máshol. Ahhoz, hogy a gyermekek ki tudják fejezni magukat sok mesét, verset, történetet kell hallgatniuk, sokszor kell velük beszélgetést kezdeményezni. Így bővül a szókincsük, így egyre bátrabban, egyre választékosabban fejezik ki magukat.

Amikor az óvodások szellemileg elég érettekké válnak, elkezdenek betűket, számokat írni. Senki sem biztatja őket erre, mégis szinte minden kisgyerek már óvodás korának valamelyik periódusában „írni” kezd. Ezt felismerve fejlesztette ki Mária Montessori az eszközöket az írás előkészítésére.

Nem írni tanítja a gyerekeket, hanem az eszközrendszerén keresztül a gyerekek kezét készíti elő az íráshoz. Ily módon a kéz könnyűvé tételét és az író ujjak edzését segítik elő a gyakorlatok.

A Montessori módszerben az olvasást sem tanítják, hanem a lehetőséget teremtik meg. Már kora kisgyermekkorban is látja maga körül a betűket, így szinte észrevétlen ismeri meg azokat egymás után.

Ehhez rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, és nem kell bonyolult játékokra gondolni, a homokba rajzolás erre talán a legjobb példa. Hiszen nagy mozgáson keresztül gyakorolhatja a gyerkőc a betűk írását. A legtöbb párosító játékon is szerepel az adott tárgy, szín, forma kiírt megfelelője is, így direkt olvasási feladatok helyett a gyerekek a maguk tempójukba tudják párosítani és hozzákapcsolni az adott írásképet a képen szereplő tárgyhoz, színhez vagy formához.

Szó mi szó, had zárjam a mai gondolataim is egy idézettel, amitől remélem, hogy pontosan érteni fogjátok mindazt amit az anyanyelvi nevelésben is elsőrangú cél, feladat.

 "Az így nevelt gyermek boldog, bátor, bízik önmagában, érzelmekben gazdag, segítőkész, gyermekkora derűs, hiszen érzi, hogy szeretik, és tiszteletben tartják személyiségét, biztosítják szabadságát. Megkapja az önálló döntési jogot önmaga megvalósításához, miközben, ha szükségét érzi, feltétel nélkül támaszkodhat a pedagógus segítő irányítására.”