Mindennapi Montessori

Bár már a neve is sugallja, hogy melyik nevelési területről lehet szó. Amikor a kozmikus nevelésről beszélünk, valójában mindenről beszélünk, ami minket körülvesz. A környezetünkről, a körülöttünk lezajló biológiai, kémiai folyamatokról. A Montessori módszer egyik legnagyobb egyedisége, hogy e területeket egyben kezeli és a mai pedagógiai gyakorlattal szemben legalább olyan, ha nem nagyobb hangsúlyt kap, mint az összes többi nevelési terület.

Számomra mindig nagy rejtély volt, hogy e területekkel szembeni pedagógiai hozzáállás miért nem enged nagyobb teret a kísérletezésnek, szemléltetésnek. Mint ahogy minden tanulási területnél, úgy ennél is a módszer alapvető lényege, hogy egyszerre minél több érzékelési területet megmozgatva tegye a megszerzett tudást tartóssá, és olyan ismeretté, amelyre minden esetben biztosan lehet építkezni. A tapasztalat útján megszerzett ismeretek nem vésznek el, nem évszámok lesznek, amiket egyszer bemagoltunk, majd miután számot adtunk tudásunkról rövid időn belül el is felejtettük. A módszer lényege, hogy valahol, még ha ez talán misztikusan is hangzik, de eggyé váljunk ezekkel az ismeretekkel. Az által, hogy egyes kísérleteket mi magunk végzünk, hogy a megfigyelések során nekünk kell jelen lennünk mi is részesei leszünk a megismerési folyamatnak és a tudás anélkül, hogy tanulásnak neveznénk, beépül, és tanult ismeretté válik.

A kozmikus nevelési terület eszközei leginkább maguk a kísérletek, megfigyelések összehasonlítások. Kiterjed környezetismereti, biológiai, fizikai és kémiai területre is. Teszi mindezt minden esetben játékosan és sokrétűen szemléltetve. Saját tapasztalatom volt, amikor kisfiamnak meggyűlt a baja a 3.-os környezetismereti tantárggyal. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy amúgy nagyon jó képességű gyerkőc anyukája lehetek, akiben a mai iskolarendszer elvárásai már most nagy megfelelési kényszert okoztak. Így számára nagyon fontos volt, hogy ebből a tantárgyból is a többihez hasonlóan kitűnő értékelést kapjon. Azonban a számonkérés módjánál már akadályokba ütköztünk. A leadott tananyagot szó szerint kellett megtanulni. Nem lehetett saját szavakkal élményszerűen magyarázni, hanem leírt mondatokat kellett meg tanulnia és értelmezni. Ezen a ponton fogott el a teljes értetlenség, hiszen a nap a föld és a hold mozgását annyiféleképpen el lehetne magyarázni, meg lehetne tanítani, nagynéném, aki szintén pedagógus, a történet hallatán csak annyit mondott, hogy ők ezt anno eltáncolták. Igen táncoltak. Forogtak és keringtek egymás körül a tengelyük körül és később mindenki pontosan tudta, hogy hogyan is mozog a föld. Nem csak tudta, de pontosan látom a szájak szélén meginduló apró mosolyt is, amikor felderengett a közös pörgések emléke. Tehát mi is történt itt. A játékosan több érzékre ható módon átadott tudás rögzült. Pontosan rögzült, mellette pozitív érzetek is társultak a tanulás folyamatához, míg a másik esetben elérték a visszatérő gyomorgörcsöt, szorongást és az átadni kívánt tudás sem tudott rögzülni.

A Montessori módszer lényege pontosan e filozófia szerepeltetése a kozmikus nevelés területén belül is. Hiszen ahogy Maria Montessori mondta, a gyermek munkája, hogy játsszon. A legnagyobb tisztelettel egészíteném ki csupán annyival, hogy a pedagógus dolga, hogy a dolgozó gyermeket támogassa, irányítgassa, segítse, hogy a munkájában sikeres és boldog lehessen. És legfőképpen ne felejtse el, hogy a gyermekek munkája a játék.