Mindennapi Montessori

Minden héten igyekszünk olyan alap tematikát választani a foglalkozásainkhoz, amelyek minden esetben alkalmazkodnak az éppen aktuális évszakhoz, ünnepekhez, jeles napjainkhoz. Fontosnak tartjuk, hogy ezen néphagyományok épp úgy megőrzésre kerüljenek, mint ahogy bevezetésre kerülnek az új hagyományok, ünnepek is.

Érdekes dolog egészen kicsi gyerekeknek elmagyarázni, hogy mi is az a Márton nap. Miről szól ez az ünnep, honnan ered. Pedagógiánk alapját minden esetben a tapasztalati úton megszerezhető tudás átadása motiválja, hiába mesélünk történeteket, ha nem hagyunk maradandó élményt. Idén úgy érezzük ez sikerült. Ha nem is lettek a gyerkőceink Márton nap tudósok, az biztos, hogy nem felejtik el, hogyan nevettek együtt azon, hogy a Márton bácsi bebújt a libaólba és a libák vele kezdtek el kiabálni. Maradandót adtunk. Örömöt és nevetést. Montessori alapú csendjátékunkat minden tematikájú hetünkbe beépítjük, azt tapasztaljuk, hogy elképesztő pozitív hatást gyakorol a gyerkőcökre, és ami a legnagyobb bizonyosságot adja a módszer hasznosságáról, létjogosultságáról az nem lehet több, mint hogy a gyerekek minden alakalommal várják a csendjátékot a beépített napirendjükbe. A héten magasra tettük a mércét. Kanálban tartott tojással kellett végig egyensúlyozniuk a kis akrobatáinknak az előre kijelölt útvonalon, ami igazán embert próbáló feladat, szerintem nem csak ennek a korosztálynak. Komolyan én is a legnagyobb koncentrálással tudnám megcsinálni. Látom a suta remegő kezeimet és a folyton kiguruló tojást. Ez kihívás, az biztos. Olyan jó látni a gyerkőcök siker motiválta lelkesedését, ahogy alig várják, hogy végre ők sétálhassanak és vigyázhassák a tojást.

Ugyanezt a lelkesedést láttuk a kézműves feladatainkon is. Párokban lámpást készítettek az apró mancsok ragasztásos technikával. Aminek mindig nagyon nagy sikere van. Csodaszép teremdíszeket készítettek, amikbe mécses került, és bár engem személy szerint kiráz a hideg attól, hogy korán sötétedik, ezen a napon mégis más volt a benyomásom. Az asztalnál uzsizó csillogó szemek, amik a fénylő lámpásokra tapadtak, más megvilágításba helyezték a borongósnak ítélt szürkületet. Sokan még enni is elfelejtettek, ha dzsin nem is valamilyen varázslat volt ezekben a lámpásokban. Talán az, hogy szeretettel készültek, a saját kis kezeik által. Azt hiszem ezt az érzést kívántam volna, így már nem is kell a dzsin. Ezek a lámpások a csoportokban maradtak. Igazi kis emlék őrzők. De készültek olyan darabok is, amiket haza is tudtak vinni a gyerkőcök. Előre madzaggal körbetekertük nekik a lámpás alapját, amit aztán jól összelehetett pacsmagolni festékkel, száradás után, pedig már csak ki kellett oldozni a fonalakat és büszkén vihették haza a kész alkotásokat. Csak abban bízunk, hogy otthon legalább olyan csodás perceket okoztunk ezekkel a kis világító apróságokkal, mint amekkora csodát nekünk okoznak nap mint nap a ránk bízott gyerkőcök.

Mi így ünnepeltük a Márton napot. Meghitten családias környezetben. És már nem kell sokat várni és kopogtat a télapó, a karácsonyi előkészületekről pedig ne is beszéljünk, hiszen már karácsonyi zene szól a bevásárló központokba, és lépten nyomon angyalnak öltözött emberekkel futok össze. Úgyhogy mi is készülünk, hogy a közeledő ünnepeket is legjobb tudásunk szerint ismertessük meg a kicsikkel és a tőlünk telhető legszebb módon ünnepelhessünk.