Az alternatív pedagógiai irányzatok, nevelési elvek manapság reneszánszukat élik. Egyre nagyobb figyelmet kapnak, nem csak pedagógusi, hanem szülői oldalról is. Mára már szinte mindenki naponta keresgél az interneten. Hol saját szórakoztatásunk végett szörfölgetünk, s van, hogy csak elütjük az időnket a keresgéléssel. Az interneten való keresgélés minden negatív hátulütőjével együtt azonban lehetővé teszi azt is, hogy a szülők, leendő szülők neveléssel kapcsolatosan is informálódjanak, szélesítsék meglévő tudásukat, tudatosítsák nevelési módszerüket.
A nagy internetes keresgélés közben, biztos feltűnt már sokaknak a nemrégiben megjelenő, elképesztő gyorsasággal nagy hírnévnek örvendő irányzat is a DIY. Legyen szó igazából bármilyen területről, a DIY avagy a csináld magad ötletek között szinte nem is lehet kiigazodni. Mint égen a csillag annyi megvalósítható elképzelésre találhatunk. Köztük nagyon sok játékra is, amit akár saját gyerkőceinkkel is elkészíthetünk.
Miért is említettem egymás után a nevelési módszerek sokszínűségét és a csináld magad ötletek megjelenését?
Igazán egyszerű a válasz.
Mert a két dolog igenis összefügg, akár saját magunk is készíthetünk olyan játékokat, amelyek nem csak a játékos doboz aljára kerülésére hivatottak, hanem igencsak hatékony fejlesztő eszközöknek is bizonyulnak.
És el is érkeztünk a legfontosabb részhez.
Fejlesztés. Hangzatosan cseng, de milyen módszerrel fejlesztjük ténylegesen gyermekünket? Hiszen szülőként nem vagyunk sem képzett pedagógusok, sem hivatásos nevelők (bár ezen azért lehetne vitatkozni). Mégis nagyon fontos, hogy motivációnk legyen ezen a téren. A lehető legjobbat szeretnénk gyermekünk számára. Mégis a sok fel-feltűnő irányzat közül nehéz a választás. Elköteleződni talán még nehezebb.
Én saját tapasztalataim alapján azt vallom, hogy nem is kell, egészen addig, amíg nem találjuk meg azt az irányzatot, amiben mi is igazán képesek vagyunk hinni, amit tudunk mi is tiszta élvezetből végezni és gyermekünk is megtalálja benne az örömszerzési forrást.
Szóval kis kitérővel, de vissza a vezérfonalhoz! Létezik olyan pedagógiai irányzat, amely kellőképpen alternatív, teret ad, mind a szülői, mind a gyermeki oldalról érkező kreativitásnak, ugyanakkor fejlesztő hatású? Igen. Nem is feltétlenül egy. Számomra a legszimpatikusabb mégis Montessori módszere.
Ki is az a Maria Montessori?
Maria Montessor 1870-ben született, pályája elején több tekintetben is úttörőnek számított, például az első nő volt Olaszországban, aki orvosi diplomát szerzett. Fiatal orvosként gyermekosztályokon tevékenykedett, ahol felfigyelt arra, hogy az értelmileg sérült gyerekeket sokkal inkább lehet fejleszteni megfelelő pedagógiával, mintsem gyógyszerekkel. Gyógypedagógiai intézetet vezetett és érdekelte, hogy az ottani tapasztalatait hogyan tudná alkalmazni egészséges gyerekeknél is. 1907-ben nyitotta meg a Gyermekházat, ahol olyan világraszóló eredményeket értek el a gyereknevelés terén, hogy a módszer megállíthatatlanul elkezdett terjedni és végül világhíres lett.
Tudományos megfigyeléseivel egy olyan pedagógiai rendszer alapjait teremtette meg, amely abban a korban minden nevelési felfogással szembement. Mi sem bizonyítja jobban Montessori zsenialitását, mint az, hogy módszerei korát jóval megelőzték és pedagógiája ma is óriási reneszánszát éli.
Zárásként álljon itt egyik legfontosabb gondolata:
"SEGÍTS NEKEM, HOGY MAGAM CSINÁLHASSAM!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
