Mindennapi Montessori

Sokak szeretik ezt a kényes kérdést tépőzáras cipővel áthidalni, de egyszer mindenkinek meg kell tanulni bekötni a saját cipőjét.

Hozzávalók:

• Kartonpapír
• Festék
• Filctoll
• Cipőfűző

Elkészítés

A kartonpapírunkból ovális formát vágunk ki. Ami maga a cipőnk lesz. A méret megadásánál vegyük figyelembe, hogy kényelmesen lehessen majd a lyukakon keresztül fűzni a cipőfűzőnket és gyakorolni a masni kötést is, nem kell óriásoknak gyártani sportcipőt, de azért legyünk bőkezűek. A kivágás után a cipő felrajzolásával folytattuk a készítést. Mi festéket használtunk és fehér filcet. Amikor a kis cipőkre jellemző vonalakat felfestettük vagy rajzoltuk várjuk meg a szükséges száradási időt. Ez után jöhet a lyukasztás. Akik gyakorlottak az otthoni kézműveskedésben biztosan ismerik a lyukasztót is, de egy ceruza vagy az olló hegye is tökéletesen alkalmas a szükséges lyukak kialakítására. Két sorban négy-négy lyukat alakítunk ki. Ezeket a lyukasztás után tudjuk majd körbe rajzolni, hogy szép legyen a végeredmény. Használhatunk a játékhoz már nem kellő cipőfűzőt is. Kínai boltokba is érdemes betérni, hiszen itt darabszámra tudunk vásárolni színes fűzőket. Arra figyeljünk, hogy a végük jól rögzített legyen, hogy a ki befűzéseket ne nehezítse a szétfoszló cipőfűző vég. Mint lassan mindenre, erre is van azonban „b” tervünk. Egy kis cellux, és a probléma meg is oldódik. Ha elkészültünk a kis cipőnkkel kezdődhet is a gyakorlás.

Tapasztalatok, játék menete

A kész cipőket a gyerkőcöknek két módon is kínálhatjuk, attól függően, hogy mit szeretnénk gyakorolni. Kisebbeknek a cipőt és külön a fűzőt adjuk játékként. Kezdetben hagyhatjuk, hogy maguktól kezdjék el a fűzést, ami nem olyan egyszerű számára, mint ahogy mi gondoljuk. Már a fűző megfogása és a lyukba való beillesztése is egy nehéz folyamat, ami ugyanakkor fejleszti finommotorikus képességeiket. Nagyon hasznos gyakorló mozdulatok ezek. Fordítsunk kellő figyelmet rá, hogy ha azt tapasztaljuk, hogy gyerkőcünk többszöri kísérlet után sem tudja befűzni a fűzőt, segítsünk neki. És kezdetben ő csak kis csípő mozdulattal kihúzza a fűzőt a lyukból. A gyakorlat teszi a mestert idővel már a befűzés is sikerülni fog. Ne várjunk túl sokat, az minden esetben csak negatív érzeteket táplál a manókban. Amennyire csak tudjuk, kerüljük ezeket. Nagy segítség lehet, ha megmutatjuk a fűzési sorrendet, ha szükséges többször is, így könnyebben rögzül majd, hogy mikor kell alulról fölfele és mikor fordítva indítani a mozdulatot. Ha a ki befűzésnek már a mesterei lettünk jöhet a legnehezebb rész az a fránya mumus masni. Nálunk valahogy szerencsére nem lett nagy mumus, de nem is sikerült elsőre, sőt ha jól emlékszem talán 100. próbálkozásra se. Legyünk türelmesek. Mondjunk mellé mondókát, biztassuk a gyerkőcöket. Egy dolog van, amire érdemes odafigyelni, amikor már a masni kötést gyakoroljunk, és ehhez ragaszkodjunk is, a cipőt mindig tartsuk úgy, ahogy a lábunkon is találkozunk majd vele, hogy a mozdulatok úgy tudjanak rögzülni, hogy később is, már a hétköznapokban felhasználható tudás legyen. A lényeg, hogy ne adjátok fel, ahogy pelenkás és cumizós felnőttel, úgy olyan felnőttel sem találkoztam, még aki ne tudná bekötni a cipőjét.